Buszos Kisokos

*(Cím magyarázata: Busz oldalán 173-as felirat - Busz viszonylatszáma 233. 173+60=233)

A tegnapi nap is átlagosnak indult, és valóban az is volt, míg el nem érkezett a hazamenetel ideje. Kicsit kifacsartan (dupla fizika fakultáció), de hétfői nap lévén még egészen frissen mentem a buszmegállóba, és nem is kellett sokat várnom, hogy felszállhassak a jó öreg Ikarus 280-asra. Persze már az elején megmosolyogtam a dolgot, mert egy "hetes busz" a XXII. kerületben azért nem mindennapi látvány - noha egyre sűrűbb. De gondoltam, szegény legatyásodott BKV-nak nincs pénze új buszokra, úgyhogy a meglévő keretből kell gazdálkodnia úgy, hogy össze-vissza pakolgatja az egyre kisebb számban lévő működőképes járműveit.

Mikor aztán a busz megállt előttem, volt szerencsém felfedezni, hogy az összes kijelzője - amit sebtében meg tudtam figyelni elsőre - rendesen működik, és vérvörös számokkal csodálatos minőségben ott virít rajtuk a 233E felirat. Ezt már jó jelnek könyveltem el. Ezek után már nagyobb önbizalommal másztam meg a 920mm szintkülönbséget, hogy feljussak a "fedélzetre". Belül aztán újabb kellemes meglepetés fogadott: első blikkre rendkívül kényelmesnek látszó szivacsos szövetülések fogadtak. Arra gondoltam, ez biztosan egy tartalék busz - mint a VT-seknél a MAN sl223-ak közül a HSJ-478 és HSJ-479 (egyszer ezt olvastam) - és ez az oka a tisztaságnak, és a dolgok helyes működésének. Bár hamar be kellett látnom, hogy a "tartalék busz" és a "BKV" nemigen hozható egy fedél alá. De ezzel többet nem foglalkoztam, csak élveztem a jószerencsémet, hogy ilyen buszra kerültem.

Az utazás aztán izgalmasabb volt, mint vártam, szinte a fellegekben jártunk. Olyan gyorsan mentünk, hogy azt hittem két kb 300 méterre lévő megálló között, hogy távolsági buszon utazom. Aztán mindig hatalmas fékezések zökkentettek ki az álomvilágból. Még szerencse, hogy volt üres hely, amire leülhettem, mert egyik-másik fékezésnél lehet, hogy elszálltam volna a busz eleje felé, ha állva maradok. A vezető - amennyit láttam belőle - egy alacsony kopasz ötvenes volt, de nagyon értette a dolgát; egy buszos gyorsulási versenyen ő vitte volna haza a győztesnek járó díjat, az biztos. Egyesek meg is jegyezték bókolásképpen, hogy: "Mi van, őrült vagy, b*meg?!"

A buszt viszont egyensen sajnáltam. Noha, nem nyekergett még úgy, mint némelyik öreg, agyongyötört Ikrarus, de az ilyen vezetési stílustól gondolom, záros határidőn belül számítani lehet majd rá ennél a busznál is. Ahogy egyesek vezetnek, az kész katasztrófa, ráadásul amilyen utakon így vezetnek, az még nagyobb katasztrófa. Egyszer valaki azt mesélte, hogy a Volvokank, amik a "hetes" vonalán járnak, nem szabadna ott közlekedniük, mert egyszerűen tönkre mennek, nem az ott lévő útviszonyokra tervezték őket. Logikus, hogy egy alacsonypadlós buszt nem macskaköves, és 5-6 centi mélységű kátyúkkal tarkított útra terveztek. Azt, hogy busz nem való oda, már a nem alacsonypadlós "hetes" is bebizonyította, amikor beadta a kulcsot, és kettéesett. Úgy tudták csak bevontatni szegényt, hogy a helyszínen valamennyire összeheggesztették. Nemhiába, egyszer lesz rá:
Aranyszabály: "Ne utazz a csukló mögött a hosszú buszokon, mert mi van, ha kettétörik?!" Könnyelmű, naiv válasz: "Nem baj, Kocsis úr már intézkedik, hamarosan megjön az 1000 új lízingelt busz."
Véleményem: "Lesz, mit tönkre tenni ismét..."

Remélem, ezek a "hullámvasút-vezetők" megértik egyszer, hogy a buszok nem az ő szórakoztatásukra készültek, hanem arra valók, hogy utasokat szállítsanak rajtuk. Nem utolsó szempont, hogy a lehető leghosszabb ideig használhatóak legyenek.  Aki a menetidő rövidsége miatt száguld, az már más kategória, de szép számmal akadnak olyanok is, akik nem "muszájból" mennek úgy, mint a meszes. Nekik üzenem, hogy HAGYJÁK ABBA!